Fitness és taiji

A fitness szó alatt most a következőket értem, főként a taijival kapcsolatban:

  • állóképesség (és kitartás)
  • erő (és teljesítmény)
  • hajlékonyság
  • gyorsaság (és agilitás)
  • koordináció, pontosság, egyensúly

Ezekről ilyen címszavakban lesz szó.

Állóképesség (kitartás)

Az állóképesség sok mindent takarhat. Egy maratonfutónak más állóképessége van, mint egy taijisnak (elég valószínű). Amiről itt írok, az arról szól, hogy bár a filmekkel ellentétben egy harc nem tart folyamatosan pl. tíz-húsz percig, mint egy holywoodi fináléban, azért kitartásra szükség van. Ha egy hosszú formagyakorlatot képesek vagyunk mély állásokban akár fél órán keresztül ugyanabban a tempóban csinálni, akkor egy 2-3 perces menetet biztosan kibírnánk. Gondolom ez volt a régi mesterek gyakorlásának is a célja.

Mindenki észrevette már, hogy minél tovább kell kitartani egy (mélyebb) állást, egyre nehezebb, s nem igazán akar függeni attól, hogy milyen erős a lábunk (hogy ‘mennyivel’ tudunk guggolni) 🙂

A faállás erősíti mind az állásunk stabilitását, mert a combokat, térdet, bokát mind kitartóbbá (és erősebbé) teszi, de a helyes testtartást is gyakoroltatja (önkénytelenül) velünk, s kéztartás miatt a vállunkat, hátunkat is edzi.

Elgondolkodtunk azon, hogy egy formagyakorlat során sosem engedjük le a kezünket? Folyamatosan tartjuk, csak persze néha nem magasan, de sosem lógatva. S ha éppen ezt egy szablyával a kezünkben csináljuk? Meglepő módon a taiji szépen kidolgozott felsőtestet is tud faragni a gyakorlóból (tapasztalat).

 

Valahogy azért az állóképesség fejleszti az erőt is, mert minél lassabban is csinálunk egy mély állásba mozdulást, annál több rövidtávú erőre is szükség van. Tehát nézzük meg ezt is.

Erő (teljesítmény)

xx

Hajlékonyság

xx

Gyorsaság

Kérdezhetik, hogy jön a taijihoz a gyorsaság, hiszen az egy meditatív, táncszerű lassú torna. Utóbbit már máshol kibeszéltem, s a táncok között is van ahol gyorsnak is kell lenni 🙂

Ha csak a formagyakorlatoknál maradunk (kitérünk az alkalmazásra is), akkor lehet lassan és gyorsan is gyakorolni. Mindkét sebességnek más a célja, de az fontos hogy amíg lassan nem megy jól, addig gyorsan ne gyakoroljuk, mert rossz és elnagyolt beidegződések alakulnak ki, amit aztán nehéz kijavítani ‘gyorsan’.

Lassú, igazán lassú gyakorlásnál jöhet elő az érzés, hogy bizonyos mozdulatoknál eddig csak ‘úgy átlendültem’, de igazából nem is tudom hogyan kéne ezt tudatosan csinálni.

A gyors gyakorlásnál egyre jobban előkerül, ha sutának érezzük a mozdulatot gyorsan. Ez azt jelenti, hogy még lassan sem megy jól, és esetleg még kicsit görcsösen is próbáljuk a gyorsat.

S végül az alkalmazások. Egyetértünk hogy az alkalmazásokat nem lehet lassan alkalmazni? Remélem. Az mozdulatokban megbúvó alkalmazások, mint mindegyik önvédelmi rendszer, alapoz arra hogy pontosan, gyorsan és még sokszor meglepetésszerű(en) hajtjuk végre. Ha valamelyik nincs meg, akkor az ellenfél ‘látja’, hogy mit akarsz, van ideje felkészülni vagy változtatni a támadásán, és ha még pontatlanul is csináljuk, akkor még nem is fog sikerülni. S ezzel átkerülünk a következő témához.

Koordináció, pontosság és egyensúly

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *